Béke veletek régi szerelmek,
párologjatok el régi képek,
elhalványulnak a fények,
ez maradt a lényeg,
már nem ragad a bélyeg,
el veletek levelek,
kéretlen emailek,
üres dícséretek,
ebből nem kérek.
nem eléggé,
inkább kevésbbé,
bajban hol voltatok,
ha siker van akkor maradtok,
majd elpárologtok megint,
mikor más sikeresebb int,
egyedül voltam és vagyok,
hiába egyedül oldódnak bajok,
ehhez vannak jogok,
ha jól vagyok,
akkor érdekessé válok,
ha nem akkor süllyedek
akár a nagyok.
Érzésfonalak gúzsba kötnek,
nagyot rúgnak, majd felkötnek,
felletted mindig ott libegek,
mint hatalmas égi felleg.
Érzésfonalak gúzsba kötnek,
majd szétlőnek elföldelnek,
darabokra szednek,
majd újra összeszednek,
hogy legyek képe szemednek.
Mikor leszek része szívednek,
tán jelentek valamit lelkednek?
dicsérő szavaim kellenek,
hogy egódban fürödjenek,
s szétrobbanjanak megint.
Isten mindig reményt hint,
lehet orvosolja-e kínt,
s emelkedik a szint,
egyedül mint,
egy pinty.
Kilenc hónap hajnalán,
majd síró teremtéssel karján,
te voltál ott életem minden napján.
Ha bántottak, ha dicsértek,
ha kínoztak a miértek.
Édesanyám, itt vagyok lám,
néha mászok a fán,
néha neved kiáltván,
ebéd után.
ha elesem ellátsz,
ha baj van értem kiállsz,
ételed illatától zsong a ház.
Szép vagy és kortalan,
erős mint a tölgyfa,
vidám, mint napsütés,
hozzád egy élet is kevés,
hogy megháláljak mindent,
ami eddig végbe ment.
Sok víz lefojt már,
keletkezett sok kár,
leomlott a vár,
építettünk együtt,
felhőkből lett ár.
mosolyok, suttogások,
maradtak már ásók,
melyek sírba dobták,
az érzések több harmadát.
szépséged homály fedi,
nem is akarok lenni,
az ki körmeit feni,
hogy harcoljon érted,
vagy veled,
legyek az ki szeret,
de már nincs felelet?
kellett neked más,
itt már nincs folytatás,
földre estél koppanás,
itt már nem segít a vallás,
csak az esetleges válás.
kattogó klaviatúra,
fogyó kávé bögrében,
íratok és iktatások,
régmúlt oktatások,
hol vagytok álomállások?
érdekes önéletrajz,
ápolt küllem,
úgy viselkedj ahogy az illem,
sokat tanulj
élj-virulj,
küzdj és harcolj,
ha kell ápolj,
humorral élj,
s ne félj,
Isten segít,
bírd a kínt,
nem sokáig leszel kint,
irodák nyílnak főnök int.
remény és jó tétemény,
lehet az élet kemény,
legyél te a legény,
kedves álláskereső,
nem fog rád esni az eső,
légy te az első,
aki keres az talál,
sok jó vár,
csak dolgozzál,
várakozzál,
s a hit elvezet,
egy jobb sorsba,
hol az élvezet,
a fizetésen van az ékezet,
leveled érkezett,
nézd meg fiókodat.
Jézus szívünk hangja,
kinek az Isten az apja,
derűs a mosolya,
ha jó tetteket látja.
hol nincs ételt ad,
követi őt minden vad,
s szárnyas angyal had,
lába nyomán pirkadat,
soha nem uralja harag,
rosszból- jót farag,
érte szól minden harang,
megvédi az ártatlant,
vezeti a hontalant,
házat ad és ételt,
mindenért ő felel.
Rám jön a frász,
nini egy like vadász,
akkor ő az ász,
ha róla dumálsz.
félmeztelen állsz,
erkölcsről diskurálsz,
engem csak találsz,
ha like kell ász,
beszélgetés nincs,
egy szív ikon nagy kincs,
másoknak oldalak,
nekem csak eltünő alak,
aki pénzre hajt és hírnévre,
sok zöldhasú vándoroljon zsebébe,
senki sem lát a lelkébe,
mert mindig el van veszve tükrébe,
nem lennék a helyébe,
dicsőség száll fejébe,
ruhája eltépve,
kedves szó,
pénzért cserébe.
mesélj csodáról,
a virág harmatáról,
csodás palotáról,
lelked rejtett zugáról.
mesélj csodáról,
vég nélküli kozmoszról,
hová tekinteted vándorol,
miközben édesen alszol.
mesélj csodáról,
szíved dobbanásáról,
a zene hallgatásáról,
mely szívedben dalol,
ott vagyok én valahol?
Szerelmed leplébe bújnék,
s akkor sosem félnék,
csak boldogan élnék,
s semmi mást nem kérnék,
veled beszélni szeretnék,
mikor lelkeink egymást érintenék,
minden közös pillanatot féltenék,
veled kapcsolatba lépnék,
csak egy dologtól félnék,
hogy leesne szívemről az ék,
ha engem elutasítanál épp.
Inkább maradok csendbe
magányos sötét verembe,
várva reménykedve,
hogy egyszer én is leszek szeretve.
